Elmentünk táncolni. Roppant vicces a buli, ha józan vagy és szociológiai tanulmányként tudod értékelni, ami körülötted zajlik. A viselkedést, az öltözködést és úgy egyáltalán...

Szerencsére a fiatalkorúakat sikerült ezúttal megúszni, így a tanulmány a felnőtt lakosságra korlátozódott.

Voltak itt szakadtak (köztük én), akik szerint a kényelem fontosabb, mint az elegancia. Minek fullba tolni a csiniminit, ez azért nem az Operabál, könyörgöm. Éljen a kényelmes dance!

Aztán jöttek olyanok, akik felhúzták a legjobb munkaruhájukat. Mi a tökért akar ugyanúgy nyomorogni valaki a kis csinovnyik rucijában, mint az irodában? Jó ez neki? Vagy csak nem vette észre, hogy nem a melóba megy? Vagy onnan jött? Éjfélkor? Neeeee.

És ott voltak a kislányok, akik vagy hivatásosok voltak, vagy legalábbis annak öltöztek. Azt nem értettem, hogy az előbbiek miért visítottak minden számkezdésnél/szám végénél/ha megláttak egy ismerőst/ha elment mellettük a pincérfiú/csak úgy, de biztos volt oka.

A legviccesebb mégis az, amikor a kikent, fekete csipkébe öltözött lánykák úgy nyomták az ál-leszbi showt, mint akik az Erotika Expóra akarnak castingra menni. A faszik persze körbeállták őket a sörrel és nézték a műsort. Amikor viszont valamelyik akcióba próbált lépni, akkor jól elküldték melegebb éghajlatra, hogy hát, mit képzel, ez is nem miatta van. Óh, szent képmutatás! ("De hát én nem csináltam semmit!" - N. Kata szempillarebegtetve, kb. 2006.) Én nem értem a nőket, komolyan... :)

A sok drogos meg simán csak ijesztő. A mindenféle részeget tudom kezelni, de a zavart tekintetű, dezorientált szerencsétlentől félek.

Józanul nagyon vicces a buli... :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.