Általában azt hiszem, minden könyvnek megvan a helye/közönsége/ideje/célja a nap alatt. Na, de azért néha tényleg sikerül belefutni valami olyanba, ami miatt sírok, hogy ezért fákat vágtak ki. Helena Marten A citromkert című regénye ilyen volt. Komolyan, nem fogok több német könyvet olvasni, mert ezek tényleg rémesek.

Most is együtt van minden modorosság, szenzációsnak gondolt, ám valójában várható fordulat, egysíkú bábok karakterek helyett, lapos sztori stb.

Egy gazdag kereskedő elhalálozik, és idióta végrendeletet hagy hátra. XVIII. században vagyunk, nem mellékes. Ez persze szokásos a kalandregényekben. (Itt jegyezném meg, hogy inkább ügyvédhez ment volna a hülye a sok pénzével, ahelyett, hogy nekiáll magától okos lenni.) A hátrahagyott családtagokat (asszony, lánygyerek) és az üzletet egy unokaöcs veszi át, aki nem csak tehetségtelen, de el is herdálja a vagyont, amit a rosszul magyarázott háttérsztorival úgy ad elő az írónő, hogy tulajdonképpen az apjáért állt bosszút, mert az elhunyt első felesége valójában az ő apja nagy szerelme volt. (Akit ha elvett volna, akkor nem az ő anyjával köt házasságot és ő nem is lenne, szóval logics fail, de ez ezerrel.) A halott fia meg, aki megmenthetné a nőket a zsarnok rokontól, eltűnt. (Később kiderül, hogy él, de nem is a halott fia, mert a muttert felcsinálta a helyi plébános, akibe szerelmes volt.) Ellenben elhunyt faternek volt egy másik lánya, aki az első asszonykától volt, aki valami lázadó talján fickó felesége és általában menekül a törvény elől, de aztán megérkezik a soha nem látott rokonokhoz és rendet tesz. A végére meg mindenki megtalálja az elveszettnek hitt családtagokat és happy end van.

A zavaró az egészben az, hogy nincs főhős. A főhős elvileg Luisa, az elhunyt kereskedő lánya, de ilyen halovány, élhetetlen szerencsétlent még az életben nem láttam. Olyan tesze-tosza szegényke, hogy még egy szobába sem mer néha belépni, nemhogy kinyitni a száját és mondani valamit. Nem csoda, hogy mindenki ütődöttnek nézi, soha nem tesz semmit. Ehhez képest beállítja az írónő az apja jobbkezének, meg segít könyvelni a vállalkozásban meg ilyenek. Hát, persze! A legviccesebb, ahogy szorult helyzetekben a raktárba menekül és kolbásszal tömi magát, hogy ettől megnyugodjon. Hihetetlen. Aztán meg teljesen karakteridegen módon útra kel Itáliába, hogy megkeresse a féltestvére eltűnt férjét - egy családi baráttal, akivel útközben úgy összemelegszik, hogy haza sem megy aztán. OMG.

Teljesen hiteltelen, rosszul megírt valami. Dagályos, igazi "németes" stílusban, ahol még a cselédlány ükanyjának falunapi viselt dolgai is kiderülnek, csak ne haladjon előre a cselekmény egy tapodtat sem. Az ilyen könyveket be kéne tiltani, komolyan. Szórakoztatási faktor semmi, kb. olyan élmény olvasni, mint a Blikket átlapozni: a blődségén csak felhúzod magad. Ne olvasd el.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.