A borító gasztro kriminek titulálja, ami önmagában is ostobaság, szerintem inkább horrorisztikusan rossz könyv volt. Amiben néha főztek. Nan és Ivan Lyons Ki öli meg Európa nagy konyhafőnökeit? című könyvéről van szó.

A lényeg annyi, hogy egy pszichopata gasztrokiadó vezetőt fogyókúrára fog az orvosa, emiatt pedig úgy érzi, menten nagy séfeket kell gyilkolásznia. És persze próbálja megúszni, a végén meg sikerül is neki. Közben egyik séfbarátja, Natasha próbálja kinyomozni, ki a gyilkos, de persze csak a legvégén jön rá mindenki, hogy mi a szitu. Közben igazi ponyva módjára jönnek-mennek a szereplők egyik országból a másikba, mert az úgy menő, folyton francia, olasz és egyéb kifejezéseket szőnek a mondókájukba, hogy meglegyen a couleur locale, de ettől persze nem lesz jobb a regény. Sőt, inkább csak idegesítő.

Az bosszant nagyon a kalandregényekben, hogy nincs jellemrajz, minden szereplő üres és csak a tevékenységei révén van jelen. Ez annyira unalmas és lapos. Pl. mi veszi rá Natashát, hogy elhagyja a férjét, majd a szeretője halála után gyorsan visszabújjon mellé az ágyba és újra hozzámenjen feleségül? És mindezt kb. annyi szenvedéllyel meg átéléssel, mint aki kifújja az orrát. Jaj.

Nem jobb a sok gasztroizé jelenet sem, ami totális idiótáknak állítja be a szakácsokat. Persze, lehet, hogy azok is, de nem túl hízelgő rájuk nézve a kép, hogy egyébről sem tudnak beszélni, mint posírozásról meg hogy hogyan kell fűszerezni a nyúlpástétomot. És akkor a kacsafacsaróról még nem is beszéltem (nyers kacsa bele, összeprésel, kipréselt véres léből szószt főz, sült húsra ráönt... undorító). És persze ha valamiben nincs huszonötféle különleges összetevő (min. külön az adott séfnek tenyésztett fácán, szarvasgomba vagy fenyőmag), akkor nem ér semmit a vacsora (velem van a baj, hogy beérem egy pirítóssal is...). Ehhez én nem vagyok elég elvetemült. Pedig főzni jó.

Maga az alaptörténet is rémes, a kivitelezés meg még inkább, főleg, hogy nem tudták eldönteni a szerzők, hogy mit is írnak. A történet komor, hiszen egy sorozatgyilkosságról van szó. Ehhez képest minduntalan viccelődni próbálnak, amitől olyan groteszk lesz az egész, mert nem működnek a viccek. Néha meg erotikusak akarnak lenni, ami szintén nem működik. Attól, hogy a hősnő mindenkit végigdug a könyvben, még nem lesz sem erotikus, sem romantikus, hogy végül mégis kiköt a volt férjnél. Áh, rémes az egész.

Ne olvassunk ponyvát, árt az egészségnek.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.