Néha nem csak fácánt hoznak a fiúk vadászatról, hanem repikönyvet is. Amit gyorsan továbbpasszolnak a humánosabb beállítottságú cégjogásznak. Jól is van ez így, minek is kéne a disznók elé gyöngyöt vetni, ugye...? :)

Balázs Kovács Sándor néprajzkutató (igen, egy bölcsész, de a jobbik fajta) Gemenc kincsei című kötetével is így találkoztam. Ez tipikusan az a cucc, amit magától nem venne le az ember a polcról, de ha már így összejöttünk, belekezdtem. Azt hittem, ez is ilyen sok szép kép, fényes papír típusú albumkönyv, de nem. Kiderült, hogy egy felkészült kutató meghatározhatatlan műfajú munkája. Merthogy van itt minden, térkép, erdőgazdálkodás, vadászat, növénytan, néprajzkutatás, tájszavak, ételek, amit csak el lehet képzelni. A sokféle elemet a Gemenc köti össze. Mint földrajzi és mint társadalmi fogalom. Régmúlt korokra visszanyúló történelemmel, rácokkal, törökkel, háborúval, folyószabályozás előtti vízivilággal, halászokkal, miegymással. Amikor egy falu (szállás) felkerülhetett a térképre úgy, hogy négyen laktak benne. Elképesztő szegénység, de élet.

A legjobban nekem a folyószabályozással foglalkozó, régi jegyzőkönyvekkel (földmérői bejárással, periratokkal meg miegyébbel) tarkított történelmi és földrajzi fejezetek tetszettek, nagyon élethűre sikeredtek. Feltártak egy egész szubkultúrát, amit ma már el sem tudunk képzelni. A mai Magyarország, ami a végtelen szántóföldek egybefüggő búza- és kukoricatengere, már nem is hasonlít a régire, amit a szabályozatlan folyók, mocsarak, időszakos patakok és mindenféle vizek uraltak, változó össze-visszaságban. Amikor még volt olyan, hogy vízgazdálkodás. Meg halászat. Meg erre épülő kultúra. Egészen elképesztő belegondolni, hogy mennyire más volt az élet. A Duna  minden évben máshol folyt. Ha arrébb ment, vele mentek a vízimalmok (ezek is megérnek egy misét!), a kocsmák, a kompok és az őrletők tömegei. Állandóan változott a térkép, falvak tűntek el, szigetek keletkeztek, folyókanyarulatok fűződtek le, fokokat vágtak mindenfelé a népek, hogy halászattal foglalkozzanak. Egészen különleges.

Részletesen bemutatja a könyv a földrajzi környezetet is, milyen növények és állatfajok honosak vagy szeretnek itt, milyen művelésekkel lehet hasznosítani a földet. Külön tetszett az erdőgazdálkodási rész, főleg a jó kis helynévmagyarázatokkal (Pörböly = pörből lett föld) meg állományleírásokkal. Legcukibb erdészeti szakkifejezés evör: ültöncz (csemete).

Jólesik néha ilyet is olvasni, egészen okosnak éreztem magam a végére, pedig...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.