Most egy ilyen könnyű darab volt soron: Julian Fellowes Sznob című regénye (eredetiben: Snobs, kicsit jobban kifejezi a lényeget). Véletlenül találtam a könyvtárban, gondoltam, jó lesz szórakozásnak. Igazam is lett. (Ez a fickó egyébként szép kis firma, angol lord, meg színész, meg író meg minden, nem csak ül egy unalmas udvarházban, mondván, hogy ő főúr, hanem ténykedik mindennel, respekt.)

A sztori egyszerű, mint a faék: egy nem annyira előkelő lány "behálóz" egy lordot, és hozzámegy feleségül. Hamarosan halálra unja magát a társadalmi szerepben, ami egy unalmas főúr mellett jut neki, akit ráadásul nem is szeret (és a fickó még az ágyban is rémes). Elhagyja egy nyálas szépfiú színészért, majd rájön, hogy ez utóbbi fickó sem főnyeremény (naná, ez meg hiába jó az ágyban, ha közben egy egocentrikus, önző barom), és visszatér a férjéhez.

A pár száz oldalon elterpeszkedő sztoriban nem is az a lényeg, hogy mi történik a főhősökkel, mert az elég kiszámítható, hanem inkább az, ahogy a szerző közben bemutatja az angol arisztokrácia mai mindennapjait. Szerelem nélküli házasságokkal, társadalmi különbségek mesterséges fenntartásával, sznobizmussal, rátartisággal, egocentrizmussal, szolgákkal, hercegekkel, képmutatással meg mindennel, ami hozzá jár. A nagyon zárt, nagyon egységes szerkezetű kis világ ez, ahol valahogy mindenkit ránevelnek a képmutatásra (pl. mindig mosolyogni kell, ha beszól vagy megaláz valaki, és "méltón bosszút állni", nem leüvölteni a fejét). És saját rendszerükben élnek, valahogy kívül a halandók világán. Mert az életük nagyrészt abból áll, hogy "ők valakik" és kikkel találkoznak (mindig ugyanazokkal), mit csinálnak (utazgatnak, partikra járnak stb.) és kikkel csinálják (mindig ugyanazokkal). És az értéket az határozza meg, hogy hány embert ismersz, és ismersz-e mindenkit, aki "számít". Aki nem tud részt venni a "névcserebere" játékban, az menthetetlenül kívül reked. Mint a főhősnő is, aki "kívülről jön", próbál beilleszkedni, és úgy tenni, mintha beletartozna ebbe a világba, de valójában eléggé kilóg, nem azért, mert érdekesebb, vagy értékesebb, inkább csak megbélyegzi, hogy nem ebben a közegben született. Ennyi. Valaki vagy odatartozik 300 éve minimum, vagy tesznek a fejére, mert egy "jöttment". Szép kis világ ez.

A könyv végére nem éreztem, hogy jó vagy rossz lenne ezeknek az embereknek, inkább azt, hogy ők is emberek, ugyanúgy "van bajuk", mint mindenki másnak, csak ezek más természetű gondok (pl. jaj, miből újítják fel az ősi kastély nyílászáróit vagy juj, valakinek megjelent a neve az újságok pletykarovatában). Meg az emberek is ugyanolyanok: vannak kellemesebb és kevésbé kellemes jellemek. Mint mindenütt.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.