A Húgom anyja mellényúlt. Nagyon. Vagy mondjuk így: megtévesztés áldozata lett szegény. Deborah Harkness A boszorkányok elveszett könyve című misztikus izéjét olvastam most, hát, az összes hajam égnek állt tőle. Ismét felmerült bennem a kérdés, hogy miért írhat könyvet minden tehetségtelen idióta. Ráadásul úgy, hogy nem áll meg egy kötetnél, hanem mindjárt regényfolyamot indít, mert az úgy menő. Rémes.

A könyv akár jó is lehetne, mert az alapötlet nem rossz: egy lány, aki történész, de amúgy ősi boszorkánycsalád sarja, egy angol könyvtárban múlatja az időt, és alkímiával foglalkozik. Nem használja a varázserejét, mert az már a szüleinek sem jött be (megölték őket miatta), saját maga akar boldogulni, emberi módon. Ez eddig tökjó. Mindaddig, amíg nem kér ki egy titokzatos varázskönyvet a raktárból, amiben benne az élet-halál-teremtmények-varázslat-megminden, ami csak bajt hoz rá. Először is más boszorkányok, démonok meg vámpírok kellemetlen figyelmét, akik meg akarják ölni. Ennek oka rejtély, később sem derül ki semmi. Aztán felbukkan a Nagy Ő vámpírfiú, akivel persze rögtön egymásba habarodnak, mert azt ugye így kell. (A vámpír persze Mr. Tökéletes, az embernek hányni van kedve, ahogy leírja az írónő, úgy látszik, valaki nem tud túllépni a 13 éves kori önmagán, és az akkor olvasott szirupos lányregényeken.)

Mondhatnám, hogy nyomoznak, és mindenféle kalandokba keverednek később, majd megfejtik a nagy titkokat, legyőzik ellenségeiket és boldogan élnek, míg meg nem halnak, csak hát sajnos ebből semmi nem történik meg a könyvben. A nyomozás kifullad és nem vezet sehova. Kalandok és cselekmény egyáltalán nincs. Az egész olyan, mint egy unatkozó ötvenes háziasszony naplója, aki leírja, hogy mikor mit főzött vacsira, hova ment, milyen ruha volt rajta a családi ebédnél meg ilyenek. KIT ÉRDEKEL? Az egész könyv tele van tökéletesen érdektelen karakterekkel, mágiának vagy akár csak érdekes emberi szereplőkből fakadó izgalmaknak nyoma sincs. Az egész olyan... közhelyes. Végig csak hétköznapi dolgok történnek és érdektelenül. A legnagyobb izgalmat az jelenti, hogy a főhősök boroznak-e este vagy jógázni mennek. (Nem vicc. Az egész könyvben végig alkoholizálnak. OK, szeretem a bort, de ez túlzás. A jóga is jó, de egy jógázó vámpír??? Holy shit, what the hell was she thinking?!) A végén persze sem az ellenségek nem győzetnek le, sem a történet néhány titkára sem derül fény, mert egyszerűen elfelejtette befejezni a könyvet az írónő. Csak abbahagyta 700 oldal ömlengés után. Persze, ebből lesz a regényfolyam, de ha nem oldalszámra fizetnék a szerzőket, talán jobb könyvek születnének. A két főhős végül eltűnt a múltban. Igen, időutazva. Igen, szegény Einsteint is meggyalázták a könyvben, több más történelmi figurával egyetemben. (Lemondó sóhaj.) Miért kell ezt mindig?

A lényeg: nagyon nagyon óvatosan kell kiválasztani a misztikus-mágikus-nyomozós-teremtményes-szerelmes-véres polcról a megvenni kívánt könyvet, mert nagyon rosszul járhatunk. Én nem, végül is csak egy hetet vett el az életemből a cucc, és nem adtam érte pénzt. :) De ne olvassátok el!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.