csajos gengszteres
2014.07.19. 20:56
... már ha van ilyen műfaj. Renee Rosen Babaarc (igen, fordításban van, ami különösen gázul hangzik) című gengszteres regénye impulzusvásárlási eredmény, de nagyon megérte.
Chicago, a 20-as évek. Adott Vera, a "szegény hősnő" klisés alakja, ami persze kicsit sántít, mert anyucinak vágóhídja van, de mindegy. Vera egyedül akar élni, márpedig ahhoz dolgozni kell, és hát nem veti fel a pénz, amit gépíró kislányként keres. Pedig nagyon szeretne csillogó életet, ékszereket, nagy autót, gazdag palit stb. Addig-addig mesterkedik, amíg sikerül összegabalyodnia két gazdag mukival is, mint később kiderül, mindkettő alvilági alak, akik ráadásul ellenséges bandákhoz tartoznak, tehát kész öngyilkosság egyszerre két vasat tartani a tűzben. De persze Vera kemény, neki ez megy. A bonyodalmak néha szappanoperásak, vannak szerelmes civódások, kibékülések meg veszekedések, házasság, válás, gyerekek, gengszterfeleség-barátnők (izé, ha a pasijaitok bűnözők, legalább ti tartsatok össze, csajok!), közben meg a háttérben folyik a bandaháború meg az alkoholcsempészet. Időnként valakit lelőnek vagy lesittelnek, és még a korabeli Be-n is el lehet tűnődni, ahol a fellebbezés elbírálása idejére azért elrendelik az elsőfokon kiszabott bünti végrehajtását, tehát éééérdekes.
Túl sokat nem lehet írni erről a könyvről, mert tipikus kalandregény. Nincs jellemzés, egyik bűnöző olyan, mint a másik, egyik barátnő olyan, mint a másik, de mégis nagyon hangulatos. Sötét hangulatos, de hangulatos. Nem annyira a karakterek, mint inkább a cselekmény áll a középpontban, nincs leírás, nincs szöszmötölés, mégis átjön valami. Pl. amikor a meggyilkolt bandavezér fedővállalkozásától (virágbolt) rendelnek a gyilkosok a temetésére. Mert "meg kell adni a tiszteletet". Ez ilyen mindfuck dolog megint, de nekem furcsamód tetszett a betegessége.
Nagyon olvastatja magát a könyv, szóval vigyázni kell vele, de hétvégére pont jó volt. Semmi megemészthetetlen (csak egy hullatrancsírozás volt), semmi komolyan durva rész, egyszerűen jó volt rá kikapcsolni és nem gondolni közben semmire. Több ilyet kéne olvasnom?
Szerző: Zendrajinx
Szólj hozzá!
Címkék: amerika jazz fashion maffia kaland szerelmes szecesszió írónő XX század
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.