Időszerű volt már megszabadulni a mikró dobozától, ami "kávéasztalkaként" funkcionált. Na, ma szereztem fa szekrénykéket a Kikában, úgyhogy volt nagy zarándoklat a szelektív kukákig, kicsit sem néztem ki rakodómunkásnak a hat tonna dobozommal, áh.

A szekrényeket persze (kb. 30x30x30-as kockák, tehát abszolút indokoltan) lapraszerelten adják, szóval még volt legózás is (némi Karate Kid beütéssel, mert szó szerint össze kellett ütni). Az árukiadás pedig olyan volt, ami Ádinak nagyon tetszene:

Egy nő előttem bútorért jött, adja a papírt a raktáros srácnak, az intézkedik. Megnézi a gépen, eltűnik a raktárban. Tíz perc, visszajön üres kézzel. Gép, értetlenkedés, megint bemegy. Még egyszer visszajön, még egyszer gép stb., nő ideges, srác mentegetőzik, tényleg nem találja a megrendelt cuccot, bocsika. Megint eltűnik, jó tíz perc múlva meg előjön a megrendelt bútorral: két kanapé és két fotel, felrakva egy akkora kocsira, mint egy furgon, bakker, és ezt nem találta fél óráig... Nem hittem el. Ehhez képest a szekrénykék meglettek tíz perc alatt. Magam is meglepődtem... Ja, igen, zöldek.

Már csak az erkélyre vett garnitúra van hátra. Valaki... legózás?

Most ciderteszt... eddig jó! :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.