Persze megint egy japán cucc. Ezekkel is le kéne állni, mert teljesen elborultak. Most éppen Kavabata Jaszunari Hóország című regénye került terítékre, hát, érdekes cucc.

Balladisztikus stílusa van, tehát sok elhallgatás és titokzatoskodás mögül kell kihámozni a sztorit, ami azért néha fárasztó. Nem rossz néha egy kis sejtelmesség, de amikor egy párbeszéden belül is úgy érzem, hogy a duma felét egyszerűen kivágták, csak, hogy összezavarják az olvasót, azért az kellemetlen. Egy Sibamura nevű gazdag fickó utazgat és közben vissza-visszatér egy melegvizes forrásáról híres kis hegyi faluba. Nem csak a fürdő miatt, hanem mert kellemes viszonya van egy ottani gésával, Komakóval. A lány nem egészen elhivatott gésa, de azért elvan, amúgy teljesen egzaltált, alkoholista, és persze reménytelenül bele is szeret a fickóba, szóval teljes káosz a nő. A fickónak persze családja van otthon, de ez nem akadályozza semmiben. Tipikus. Amúgy egy tutyimutyi szerencsétlen, olyan üres karakter, hogy az elképesztő. Teng-leng a regényben egész végig, és nem tudja, melyik nő tetszik neki, mert a gésán kívül tetszik neki egy másik falubeli lány is, aki viszont a halott szerelme után sír évek óta, szóval ő is bolond egy kicsit. De a két nő még mindig nagyságrendekkel izgalmasabb karakter, mint a főszereplő fickó. Így van ez. A férfiak kicsit egyszerűek.

Amúgy nincs semmi versengés a két nő között, csak úgy egymás mellett léteznek, és egyik sem akar a fickóval lenni, de azt sem tudják, hogy a saját életükkel mit kezdjenek. Egy kicsit olyan, mintha a faluban nem úgy múlna az idő, mint máshol: valahogy senki nem halad előre az életben, a szereplők minden évben pillanatszerűen találkoznak, amikor a fickó az évi szokásos pihenését a fürdőhelyen tölti, aztán egy évre elköszönnek és nem tartják a kapcsolatot. A regény ezeknek a találkozásoknak a sorozata, és valahogy ijesztő, ahogy nem fejlődnek a szereplők, csak élik tovább az életüket, ahogy addig és nem változik semmi jelentős. Lehangoló.

A nyelvezet szép, a sztori furcsa, a történetvezetés követhetetlen és körkörös. Van benne valami, de talán elsőre nem jött át minden. Majd még át kell rágnom magam rajta többször. Izgatja a fantáziám, de valahogy mégis furcsa könyv. Nem tudom hova tenni.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.