Nem fogynak el a rózsák háborújás cuccok, de én bírom őket. Kamaszként Shakespeare-nél is imádtam ezeket a cuccokat: gyors expozíciók, akció, a végére mindenki meghalt, a maradvány emberek meg ott lamentáltak, hogy jujuj, hát, talán kicsit túlzásba vitték egyesek az ármányt. Óriási.

Philippa Gregory The Kingmaker's Daughter című regénye volt soron tehát, ami III. Richárd feleségéről, Anne Neville-ről szól. Meg úgy általában a Neville családról, akik egy szép kis népség voltak, csupa becsvágyó, hidegszívű szerencsétlennel, borzalom. Északi, York párti család, élükön a királycsináló Warwick, aki soha nem ijed meg egy kis intrikálástól. A háttérben további történelmi alakok jönnek-mennek, néha egy kis zendülés, olykor egy kis felkelés, néha háború, mikor mi jön. Egyre-másra tűnnek fel Edward, Richard, Anne és Elizabeth keresztnevű hősök, csak győzze őket megjegyezni az ember. Szerintem egy családfa nagyon hasznos ilyenkor, de talán egy névmutató sem ártana az ilyen könyvek mellé. A sztorik persze ismertek, IV. Edward halálával az utódok rosszul jártak, csak úgy hullottak az emberek, legyenek akár trónkövetelők, akár árulónak kikiáltott emberkék, mindegy volt. A kedvencem itt is a borba fojtott hülye Clarence, hát, ilyen halált, most komolyan. Pszichológiai tanulmányt érdemelne mondjuk a "trónra nem valószínű, hogy felkerül" testvérek és unokatestvérek lelkiélete, miként élik meg a mellőzöttség állapotát, de azért ez a fickó akkor is túltengett kicsit.

A sztori lassan folydogált, nekem kicsit szüttyögős is volt jó darabig, bár aztán a végére begyorsultak a dolgok, és végre hullottak a fejek, így kell ezt! :) Nehezítette a helyzetet az, hogy a könyv ennél apróbb betűkkel kb. csak akkor lehetett volna, ha Biblia, azt hittem, kifolyik a szemem, ami még az angol szöveggel társítva kiváló fejfájást okozó tényezővé lépett elő. Azt hiszem, most valami magyar nyelvű cucc jön, nagy betűs, szellős sorokkal. Amúgy elég gördülékeny a szöveg, olvasmányos, rövid fejezetes, de kicsit mégis szétfolyó. Voltak már jobban sikerült karakterek is a szerző tollából, itt most mindenki egy kicsit rögeszmésre sikeredett, ez a folytonos boszorkányozás meg "juj, a királyné utál minket" szöveg elég uncsi volt a végére. Jó volt, de nem kiemelkedő.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.