Már elég régóta kallódott egy Turgenyev-kötet a polcon, még valamikor az antikváriumban vettem meg jó régen, de valahogy mindig más került előtérbe. Most végre sorra került, ami nem is baj, mert hát alapirodalom. Nemcsak az okosok szerint, hanem most már szerintem is. Elbeszéléskötet, a Rugyin, az Aszja, az Első szerelem és A puszta Lear királya található benne.

Többnyire valamilyen szerelem körül bonyolódó társadalmi skiccek ezek, amelyekben a fő-, de még inkább mellékszereplőkön keresztül sok mindenre rávilágít az író. Mindezt úgy, hogy nem rágja szájba, nem fáj a mondanivaló, hanem önkéntelenül csodálkozunk rá, pl. a jobbágyok helyzetére, a gazda-szolga viszonyokra, a szerelem furcsaságaira, az úri ingyenélőkre és így tovább. Elképesztően jó mesélő (mint a nagy oroszaim általában), olyan, mintha élőszóban mondaná, szépen sorakoznak a mondatok, jó ritmusban halad a történet, nem kell erőlködni a sallangok és fölösleges kitérők olvasgatásával, csak robogunk előre a szereplőkkel. Vannak itt nihilista semmirekellők, akik semmit nem csinálnak, csak társaságba járnak, züllenek és nincsenek céljaik, ellenben remekül tudják körbebeszélni az "eszméket", azaz többnyire a semmit. Vannak jobbra érdemes, jószívű szereplők, többnyire naiv fiatalok, akik többnyire szerelem hatására igyekeznek jobbá tenni életüket. Ez csak ritkább esetben sikerül nekik, mert hol egy kimondott rossz szó, vagy kimondatlanul maradt jó szó miatt füstbe mennek a tervek, és aztán jöhet a romantikus (vagy realista?) örök boldogtalanság. Könnyű elszúrni, mutat rá Turgenyev, és milyen igaza van!

És aztán néha nem is kell szerelem ahhoz, hogy a legrosszabb kijöjjön az emberekből. A puszta Lear királya pl. a sok-sok szereplő sorsának koszorúba fonása után egy keserű rajz az önzésről és a hálátlanságról. Az "elnyomott" sötétlelkű gyerekek "bosszúja" az apán, aki állítólag sanyargatta őket. Valójában csak az örök konfliktus volt a forrás, hogy a gyerek felnőve el akar szakadni, nem pedig a szülő szárnyai alatt létezni. A feloldatlan ellentét végül a szereplők tragédiájával végződik - nem kell idáig eljutni.

Nagyon tetszett, hogy nem voltak tudálékos kitérők, hogy ezt vagy azt az eseményt így vagy úgy tessék értelmezni, kedves olvasó, nem, az író végig ránk bízza, hogy ismerjük fel a tanulságot. Nagyon okos, mert a tanulság annyira nyíltan hever jobbra-balra a könyvben, hogy nehéz eltéveszteni: "figyelj, nehogy elszúrd!"

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.