Mióta "kijártam az iskolát", már POSZT-olni is tudok, ami előny. Tegnap pl. a szintén oroszrajongó Olgával elslattyogtunk egy modern Karamazov testvérekre. Valami eszméletlen jól sikerült előadás volt! Imádom, amikor minden felhajtás nélkül csak hagyják játszani a színészeket, és ez olyan volt. Kijött négy manus a placcra farmerben-pólóban, és eljátszották az egész, amúgy sok száz oldalnyi, bonyolult sztorit. És minden fő dolog benne volt: az ember ("buta és kegyetlen állat"), az Isten, a szegénység, a széthúzás, a világi törtetés és a jobbra törekvés egyaránt. Modernül, dalokkal, néha improvizálva, néha a ripacskodásig túlozva, közönséget bevonva, a figyelmet végig feszülten lekötve. Néha betegre röhögtük magunkat, néha sírni lett volna kedvünk, és a végén ott volt a legfontosabb ebben az egyszerű mondatban: "Miért nem fogják meg egymás kezét?" Tényleg, miért hagyjuk magukra egymást, mi, emberek? Még több ilyet akarok! Olvassatok oroszokat!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.