Szeretem a munkámat. Olyan jó folyton túlórában megoldani mások baját, tűrni, hogy noname senkik belém rúgjanak, 80-as IQ-jú ügyintézők osszák be az időmet, mindezt nulla megbecsülés és sok letolás közepette, míg a lébecolós idióták vígan élik világukat, korán hazamennek, mert fáj a hajuk és persze szerényebb észbeli képességeik ellenére jobban keresnek nálam. Az élet szép! :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.