A holtpont után már nem annyira rossz, csak úgy közepesen. Még lelket is ápoltam... régen rossz, mi? :) Azt persze megmondhatná valaki, hogy anyámnyi nőszemélyek miért nekem sírnak, amikor sem megértő, sem nagy léleképítő nem vagyok, de ez már ilyen rejtély marad. Rem. azért…

Vannak napok, amikor...- rosszul állnak a csillagok (meg a macska farka is)- semmi nem sikerül- minden elromlik/leesik/összetörik/tönkremegy- ha valami mégis összejön, az csak átmeneti, hogy aztán annál fájdalmasabban csapjon le a beütő krach- bármit mondasz/teszel/nem…

Megint találtam egy "polgári" regényírót, nézzük most Bródy Sándort, aki eddig csak egy utcanév volt, és soha nem értettem, hogy mi ez a nagy felhajtás, mivel akkor még azt hittem, hogy csak az igazán "nagy" írók kapnak utcákat. Őt pedig, ugye, meg sem…