Megint találtam egy "polgári" regényírót, nézzük most Bródy Sándort, aki eddig csak egy utcanév volt, és soha nem értettem, hogy mi ez a nagy felhajtás, mivel akkor még azt hittem, hogy csak az igazán "nagy" írók kapnak utcákat. Őt pedig, ugye, meg sem említették irodalomórán.

Lehet, hogy véletlenül, lehet, hogy nem.

Nem volt elsöprő sem a Két feleség, sem a Hófehérke című kisregény, amiket most olvastam. De azért nem voltak rosszak sem. Szórakoztatóak, olvasmányosak, csak éppen semmi különös.

Az elsőben a férj megöli a feleségét azért, hogy elvehesse annak a húgát, ami nem éppen erkölcsi magaslat, főleg, hogy a nő nem is szereti, így hát, szépen belesétálnak a boldogtalanságba, amiből egyik sem igazán akar (tud?) kitörni. És megy a picsogás vagy kétszáz oldalon, hogy akkor most mi legyen, így nem lehet élni, de továbblépni sem. A nőnek az a fixa ideája, hogy szerez valami balek szeretőt, aki majd párbajban megöli a férjét, és akkor majd ezzel "kiegyenlíti a számlát", amiért az megölte érte a nővérét. Öööö... mi van? Kedves szerző, ENNYIRE még a nők sem illogikusak, de köszönjük szépen. A végén valahogy mégis megszabadul a fickótól, és visszamegy a régi szerelméhez, aki tárt karokkal fogadja, a nővér és a gyilkos férj gyerekeivel egyetemben, of course. Azért gondolom, egy szerelmes férfinak is vannak határai, bár nem ebben a regényben.

A második már jobb volt egy fokkal, de az is elég valószínűtlen sztorit regélt el: egy fiatalember elhatározza, hogy "rendes lányt" vesz el, és ezért elmegy Erdélybe, hogy szerezzen egyet. (Ő maga persze egy pesti lump, de hát mit várunk a férfiaktól, ugye, a nő legyen szép, tökéletes, tiszta, kedves, persze szűz is, hogyne, míg ők lehetnek borotválatlan, kövér tahók. No comment.) El is jegyez egy lányt, de aztán talál egy másikat, az jobban tetszik neki, és erre a 2. sz. lány orvos apja méreggel elteszi láb alól az első lánykát, hogy a két fiatal boldogan élhessen. Mit tesz Isten, kiderül a dolog, megmérgeződik az egész életük, aztán kétszáz oldal picsogás után végül mégis túllépnek a dolgon. Azért szerintem előbb is lehetett volna. Vagy később. Vagy egyáltalán nem. De ezt a rengeteg éjszakai kóválygást, sóhajtozást, levelezést meg egyebet már a Woman is White-ban is nehezen tűrtem, itt sem esett jobban. Viszont itt legalább vicces volt a vége: nagy happy end után az 1. sz. lányt látjuk a sírban, aki igenis tudja, hogy megölték, és rohadjanak meg érte. Állat! :)

Nem voltak rossza, de ezt a sok nyavalygást nem nagyon bírtam. Strandra biztosan jó.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.