Nick Barkow Szomorú vasárnap c. regényét még a múltkor olvastam, csak valahogy nem volt ihlet írni róla. Pedig olyan béna könyv volt, hogy bőven lehetne rajta fikázódni. Csak nem volt kedvem.

Volt ugye a hasonló című dal, amit nagyon csípek, jó depresszív, ahogy kell. :)

Volt belőle film is, igen, szerelmi háromszöggel, háborúval, SS-szel, meg mindennel, ami kell egy jó kis háborús-érzelmes drámához, a végén nagy csattanóval. (Állat volt a nő, kivárta a sorát és a végén nagyon frappánsan állt bosszút, yesss! Girl power!)

... aztán lett ez a vacak könyv, ami hm... nem is tudom, hogy jön ide. Csak megláttam a Lírában, és meg kellett vennem, azért, mert szerettem a filmet.

Nos, óriási csalódás volt a cucc.

Egy rettentően mesterkélt, körülményeskedő, vicceskedni próbáló, de valójában hulla unalmas történet kerekedett a dologból. Főhősünk, Szabó, a pesti vendéglős, aki pöpec éttermet üzemeltet, nagyon sikeres, minden király, csak a Gundel van előtte, de azt nem is szereti. Szerződtet egy zongoristát, akinek neve sincs, csak megír egy nagyon szomorú darabot, a Szomorú vasárnapot, amit aztán nagyon népszerű lesz, mert nagyon szomorú, nagyon depis, és nagyon kifejezi a gazdasági válság társadalmának hangulatát, jól fel is használják az öngyilkosok mint utolsó dalt a földi életben, majd kinyitják a gázcsapot. Ezt felkapja a bulvársajtó, és jó kis feneket kerítenek a dolognak, hogy a dal hatására lesznek öngyik az emberek, ettől a zongorista bedilizik, és... igen, ő is öngyi lesz. Hurrá, éljen a hülyeség. Aztán jön a háború meg a nácik, meg Wieck őrnagy az SS-től, aki Szabónál eszik a megszállás alatt, majd elviteti persze, mert nem lehet kivételezni, mkit megillet a "különleges bánásmód". De azért W. nem teljesen hülye, megzsarol jó néhány gazdag zsidót, hogy jó pénzért külföldre menekíti őket, akik ki is használják a lehetőséget, W. meg "megmenti" őket, de cserébe elveszi a vagyonukat, és meggazdagszik, végül a háború után sem vonják felelősségre, hanem boldogan és elismerten él, míg meg nem hal. Hurrá, éljenek a német hősök.

Rémes sztori, nehézkes, göröngyös, erőltetett, életidegen, a karakterek papírszagúak, egyszóval csapnivaló az egész. Próbál az ételekkel is operálni, de ennél még én is jobban írnék le egy vasárnapi ebédet, úgyhogy nem volt igazán "ínycsiklandó" sem a könyv. Nekem a film sokkal jobban tetszett, nem is tudom, van-e köze a két sztorinak egymáshoz. Talán csak annyit, hogy volt egy dal... írta Seress Rezső.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.