Túl sok volt már a komolykodás meg az elgondolkodós cucc, és hát alig lehet olyan normális könyvet venni, ami igényesen szórakoztató. Sarah Addison Allentől vettem ezért egy új regényt, mert ő már bevált. A barackfa titka is egész jó kis kikapcsolós könyvnek bizonyult.

Kisváros, zárt közösség, szimpatikus főhősnők, és persze a régmúlt lassan kiderülő titkai. Minden együtt van egy kis romantikus borzongáshoz. Rövid fejezetek, semmi mély vagy túl bonyolult érzelmi szál vagy meg nem oldódó konfliktus. A jelszó a könnyedség. Kicsit mintha túl szándékolt is lenne ez a mintegy receptre készülő tökéletesség. Kissé kimódoltnak tűnik itt-ott, de lehet, hogy csak nekem.

A fő konfliktus két lány és családjuk körül bonyolódik. Egy régi kúria felújítása kapcsán és az amerikai délen mindenütt jelenlévő nőegyleti hülyeségek mentén kiderül két nagyi múltbéli titka. Nem nagy ügy, végül is csak két jó barátnő elintézett egy szemétládát és a hullát elásták egy fa alá. Ami cirka 80 év múlva előkerül. Ami végül is furcsa, hogy a yard nem nyomoz elég nagy erőkkel és soha nem derül ki, hogy ki ölte meg a fickót és miért - de azért mi megtudjuk. Viccesek az ilyen regények, amikor az írói igazságszolgáltatás ürügyén hirtelen nem működik a CSI. :) Nem mintha bánnám, de azért megmosolyogtató.

A karakterek egy kicsit sablonosak, bár szórakoztatóak. Az ilyen könyvekben valahogy mindenki egy kicsit tökéletes, egy kicsit valószerűtlen, a kis konfliktusaik olyanok, amelyekből én nyolcat megoldok egy fél nap alatt, de kell valami feszültség a sztoriba, na. A család mindig fontos helyen áll, egy-két régi családi problémával, meg problémás anyákkal (ez valahogy mindig előfordul), de alapvetően a "család a mi bázisunk" a jelige. Ami a szerelmet illeti, vannak őrülten romantikus fickók, akik talán az életben nincsenek is, mert virágot küldenek (megcsalás nélkül is), nem rohanják le a lányt az első randin a kocsiban meg kinyitják az ajtót. Némelyik még főzni is tud. Elképesztő. Itt mondjuk kivételesen volt csavar az egyik fickónál, nem is értem, hogy találta ki az írónő, annyira nem jellemző rá: a fogorvos, akit mindenki melegnek néz, közben meg kiderül, hogy teljesen hetero, csak szeret sminkelni. Ááááá. Fájdalmas.

A végén minden elrendeződik, csak a gyilkos nagyit nem éri utol a yard, de ez nem is baj. A szerelmesek egymásra találnak, a problémás anyák és egyéb nőszemélyek a helyükre rakatnak és mindenki boldog. Éljenek az egyszerű regények!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.