1. Aki nem ment el wellnessezni, az otthon döglik és/vagy vendégeket hív. Mint a szomszéd, ahol ÖTYE-buli van a hétvégén. 40+-os némberek úgy viháncolnak fél éjjel, mint a pizsamabulis tinilányok. Csakhogy ami cuki 12 évesen, az 40 fölött erősen ciki. Az meg kellemetlen externália, hogy emiatt nem tudok aludni, és most zombiként próbálok közelíteni a vadökológia felé. Miért nem mennek egy bárba vagy valami? Az pont erre való. Pfff.

2. Ezt a filmet mindenki nézze meg, eszméletlen! Egyszerűen mindenki pszichopata benne, ami nagy szó. A házasok meg inkább váljanak el időben, nem kell erőltetni, ha nem megy... :) Ja, az ügyvéd óriási!

3. As for the matter:

Azért a szakirodalom mellett csak sikerül olvasni is, ezúttal történelmi ponyvát. Magyar történelmi ponyvát, ami ritkaságszámba megy. Benkő Lászlótól találtam egy trilógiát (mi mást), a kalandozások korából, a címe Viharlovasok. Az első kötetet egy hét alatt kivégeztem, minden mellett, ami azért sokat elmond. Már régóta keresem az ilyen könyveket, amik magyar történelmi háttérrel szórakoztatnak, hálisten azért egyre több akad ebből is. (Mert milyen ciki, hogy jobban tudom a Tudor-korabeli udvaroncok nevét, mint a magyar vármegyékét...) Szóval most egy ilyet találtam, és nem csalódtam benne.

Az író elég jól megkutatta a témát, mielőtt belevágott volna a dologba, az ilyet mindig nagyra értékelem, mert másképp az ilyen regényt nem lehet hitelesen megírni. A régies szavak, mesterségnevek, használati tárgyak, szokások, ünnepek stb. ismerete elengedhetetlen, és ezt a regény nagyon jól hozza. Szeretem, ahogy észrevétlenül jön át a kulturális tartalom a regényes cselekményből. Alapvetően ez egy kalandregény, amely egyszerre vázol nagyívű, társadalmi szintű történéseket (áskálódó királyok, hercegek, kémek, gyilkosságok stb.) és emberi sorsokat (Kartal és családja története). Jól összefonódnak a szálak, nem kell unalmas királyi tanácsokban üldögélnie az olvasónak negyven oldalon keresztül, mert pörögnek az események veszettül, csak győztem kapkodni a fejem. A cselekmény színes, a "hogyan varázsoljunk egy nyírfaligetben?" témájától a csatákig terjedően elég sok mindenről szó van, nem is lehet egy-két mondattal összefoglalni, hogy miről szól a könyv. El kell olvasni, mert jó.

Azért azt meg kell hagyni, hogy nincsenek tengermély karakterek, ez nem egy lélektani könyv, nem tudod meg, hogy milyen színű a főhős haja vagy milyen a kapcsolata az apjával, mit érez, amikor megöl egy embert vagy megszületik a fia. Ezek a dolgok egy kicsit hiányoznak, jobban is ki lehetett volna bontani szerintem a lelki dolgokat, ennek ellenére nagyon magával ragadó a történet. Kellemes szórakozás és közben tanulsz is. Így kell csinálni. Több ilyen kéne.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.