Azt hiszem, kicsit besokalltam a Tudor-korból. Jó, hogy átmenetileg elfogytak a Gregory-könyvek a témában, mert kezdett kicsit túl sok lenni a rokonokból, mindenféle Edward hercegekből és Elizabeth hercegnőkből, a végén már követni is alig tudtam, hogy ki kicsoda, ez pedig utoljára egy-egy Shakespeare királydrámánál fordult csak elő. Ezúttal A fehér hercegnő volt soron, ami Elizabeth of York történetét beszéli el, jobban mondva inkább ő beszéli el, hogy micsoda tuskó a férje, VII. Henrik. Utóbbi paranoiás, gyanakvó, nem szeretik az alattvalók, és ő sem bír senkivel kedves lenni (emlékeztet valakire...), szóval nem egy megnyerő fickó. Persze, milyen is lenne valaki, aki fél életét száműzetésben töltötte a fanatikus nagybátyjával, egy pszichopata anyával a háta mögött? Nem kell csodálkozni.

Szóval szépen átveszi a hatalmat szegény III. Richárdtól, majd megpróbálja az országot irányítása alá vonni. Terrorral, adókkal, népnyúzással, ahogy kell. Elveszi Elizabeth hercegnőt, hogy legitimálja a trónra lépését, de nem mennek simán a dolgok köztük. Később rendeződnek a viszonyok, de azért az idilli házasságtól nagyon messze vannak. Főleg, hogy a király mással sincs elfoglalva, mint a minden bokorban felbukkanó valódi és költött trónkövetelőkkel, akiket lépten-nyomon kivégeztet, de mintha mindenhonnan hercegek sorjáznának elő, egész életét megkeseríti, hogy nem tud megszabadulni ezektől az árnyékoktól.

A regény többnyire realisztikus, amennyire megítélhetem, történelmileg korrekt is, de túúúúúl hosszú. A felétől kb. nem történik semmi más, mint annak leírása, hogy Henrik hogyan bánik el az aktuális trónkövetelővel, illetve kit mikor és hogyan végeztet ki. Nem történik semmi egyéb. Sem köz-, sem magánéleti szinten. Háromszáz oldalon keresztül. Semmi. Niente. Nada. Hullaunalom! Régen ez a szegény nő jól írt, most meg... Valahogy nem működik a rövid fejezetes szerkesztés sem, mert hiába olvas el az ember egy-egy újabb részt, semmivel nem halad előre a sztori, tehát előbb-utóbb úgyis a sarokba vágom a könyvet. Ennek így nincs értelme. Jellemrajz szintén nincs, egyik szereplő olyan, mint a másik, csak Henrik ellenszenves egész végig, mindenki más olyan halvány, hogy átlátszik. Egyszerűen nem jó. Keresnem kell valami töményebb sztorit, hogy meggyógyuljak olvasásilag.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.