Ismét Széchenyi Zsigmondot olvastam (és még fogok is - sokat!), mert az kell. Fura módon kiderült, hogy őt még a zöldnadrágosok is respektálják, pedig ők szerintem nemigen olvasnak. Viszont az Ahogy elkezdődött... és az Ünnepnapok című kötetekről még velük is tudtam…

Rég volt ilyen, de ma egy zöldnadrágos (amúgy kedves) kolléga beszólása miatti sírás-rívás miatt eszembe jutott a rovat. Ti. némi fény gyúlt a kis buksimban, hogy tulajdonképpen sokszor nem az a baj, hogy a nő hisztis liba, vagy a férfi bunkó állat, hanem az, hogy néha…