Azt hiszem, ez elég Jinxes zene:

A koncertkülönítménnyel már időtlen idők óta nem voltunk sehol, úgyhogy nézelődtem, hova mehetnénk. (Miután karácsonykor ugye nem volt életszerű félhullán HS7-re menni. Ugye.) Túl azon, hogy sehol semmi, a következőket találtam az amúgy kísérletező Est Café…

Azért az nem semmi, hogy a Magyar Posta Zrt. tisztelt munkatársa azért árazta túl az egyik küldeményt, mert - a saját közleményüket sem ismerve, de ez a kisebb baj - nem tudta szegény, hogy Észtország Európában van. Gyönyörű, nem?

Éles fehér fények. Ölelő ködök. Szétfröccsenő jégszilánkok a tócsák körül. Álmos pillogás nehéz szempillák alól. Szembejövő gyűrött arcok. Jókívánságok. Csend. Tiszta vonalak a párában. Egy üres papírlap ma a világ.