Megkövetem Szabó Magdát. Újraolvastam a Régimódi történetet és már értem. Amikor először olvastam, talán még kicsit éretlen voltam hozzá, túl sok volt a név és a történés és az ide-oda ugrálás. Most már jobban átláttam, hogy ki kivel van, annak ellenére, hogy azért most is idegesítettek kellően az ilyen megnyilatkozások, hogy pl. "amikor xy elvitte a gyereket sétálni, még nem sejtette, hogy 30 km-rel odébb és három évvel korábban z asszony már megszülte a későbbi feleségét". Az rendben van, hogy az író alaposan megkutatta a témáját, és e szép, alapos házi feladatírásból azért szeretne néhány látványos összefüggést az olvasó elé tárni, de azért ez túlzás. Az aktuális szituációra nincs hatása, dramaturgiailag meg értelmetlen. Akkor húzzuk ki.

A téma egyébként a család. Jobban mondva Szabó Magda családjának anyai ága, mert főként anyjának, Jablonczay Lenkének kívánt itt emléket állítani. A regényes családtörténet kb. felétől kapjuk meg Lenkét a történetbe, és itt óhatatlanul elfogulttá válik a szerző, bár ez valahol talán érthető. Nagyon szereti az anyját, ez minden során átjön, mindazonáltal nekem kicsit túl rózsaszínre festette az akkor már halott asszonyt. Ilyen jó ember nincs. Említett hibája talán csak egy van, hogy örökre a szívében maradt első szerelme, és az, hogy viszolygott a szextől mindkét házasságában. A komplexusai érthetőekké váltak élettörténete ismeretében, azonban ezektől nem lett elég emberi: mindünknek vannak idegesítő dolgai, szokásai, de valahogy Lenkének nincs semmi ilyenje. Megmosolyogtató.

Ugyanis Szabó Magda, az író a többi családtagot tudja írói szemmel nézni, és erényeikkel, hibáikkal mint egységgel bánik, szépen felvonultatva a rokonok, ismerősök, idegenek, anyakönyvek adatai alapján összeállított történelmet. Az emberi dolgokról is kell írni: ha valaki hirtelen haragú vagy szeret másokról rosszat mondani, az ugyanúgy ott van, mint az, hogy milyen gyönyörű verseket ír vagy szórakoztatóan társalog. Az anyjával ez nem megy. Őt tökéletesnek ábrázolja. Pedig nem az, ez kiderül azért a történetből és a többi szereplő vele való viszonyából is.

Nekem jobban tetszettek ezért a régebbi időket bemutató részek, ahol megelevenedett a XIX. század második felének vidéki dzsentrivilága. Nagyon szórakoztató, nagyon könnyeztető, nagyon vicces, nagyon szomorú - és ez mind. Mert igaz, hogy gyönyörű birtokon él pl. Jablonczay Kálmán Senior, ahol lehet vadászni, kutyákat és lovakat tartani, elnézni, hogy a cselédek néha maguknak is elvesznek ezt-azt, de nem lehet úgy élni, mintha a pénznek nem lenne értelme és értéke. Élhetetlen. Úri virtusból elkártyázza a birtokot, és ezzel aztán a jogát, hogy a család irányítója maradjon, felesége, Rickl Mária pedig átveszi a hatalmat. A nő is megtört azzal, hogy a férjében nem kapta meg azt a társat, akivel egy lett volna az életszemléletük, és ez egész életükre, sőt, az utánuk jövő generációkra is rányomta a bélyegét. Rickl Mária vaskézzel és érzéketlenül kormányozza aztán a családot, viszont az ő "uralma" alatt senki nem éhezik vagy megy tönkre. Cserébe roppant ridegen bánik mindenkivel, gyerekét, unokáját idegenként tartja. Borzalmasan szomorú a sorsa, mert egész életében ilyen boldogtalan marad és körülötte is mindenki szenved a szeretetlenségtől.

Ő neveli unokáját, Lenkét, és nem sok köszönet van benne, de a lány mégis őt isteníti. Anyját, apját viszont eltaszítja magától. Akik ugyan valóban megérik a pénzüket, az ifjabb Kálmán legalább akkora lókötő, mint az idősebb, elveri felesége egész (nem kicsi!) hozományát, aztán meg éhezik a családja. Állásba megy, de aztán sehol nem tud megmaradni, mert valójában az úri módihoz szokott, nem fűlik a foga a munkához. Így viszont sem magát, sem a családját nem tudja eltartani. Élhetetlen alak egész életében, aki anyja árnyékában van, onnan soha nem tud kitörni. Számomra megdöbbentően férfiatlan jellem: hogy lehet valaki ennyire szerencsétlen, hogy soha, egész életében nem tud kitörni abból a rögeszméjéből, hogy ő úrifiú, és neki "jár" a vagyon meg a pazarlás. Amikor nincs semmije. Nonszensz.

A felesége, Gacsáry Emma sorsa érdemel még egy misét: Kálmán elcsábította és teherbe ejtette - nyilván házasság előtt, hogy máshogy. Emiatt aztán egész életében kurvaként kezelte a szerzett és a saját családja egyaránt, társaságba nem engedték a férjével, sehol nem fogadták be, és egyáltalán: hallani nem akartak róla. Kicsit túlzás ez is, hiszen a házasság előtti szex meg a megesett lányok története egyidős a házassággal. Nem értettem, mit kell ebből ekkora ügyet csinálni, hiszen aztán mégiscsak összeházasodtak (mint annyi más ilyen pár!). Nekik valahogy nem bocsátottak meg a rokonok. Illetve a lánynak. Kálmánka persze nem tehetett semmiről. (A lány nyilván egyedül volt az ágyban, attól lett terhes.) Azért örülök, hogy ma már nem itt tartunk társadalmi szemléletben. Egész életeket tönkretenni azért, mert valakik szerelmesek és lefekszenek egymással?! Ennyit nem szabad szenvedni semmilyen szerelemért.

Szabó Magda tehát hihetetlen munkát végzett a könyvvel, generációkon keresztül ott vagyunk az olvasás során a hálószobában, a konyhában, a zsúron az összehajtott fejek között, halljuk a pletykákat, olvasunk naplókat és leveleket, és kibontakozik az egész család magánélete. Közben meg jókat lehet gondolkodni a saját családunk történetén, hogy ott vajon milyen eltitkolt szerelmek, megesett lányok, elment pénzek és egyebek lehettek. Milyen keveset tudunk az őseink magánéletéről, még akkor is, ha mesélnek róla. Az ilyesmit nem írják le, csak továbbadják. Ha adják. A fele igaz, a fele nem. De így jó.

A bejegyzés trackback címe:

https://akik-olvasnak.blog.hu/api/trackback/id/tr4114240663

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.