Levelezem a vállalkozóval, hogy az időpontra lebeszélt szolgáltatást nem tudom igénybe venni sérülés miatt. Erre visszaír keresetlen és nem túl professzionális stílusban, hogy erre ő így nem tud mit mondani, és nem tud velem mit kezdeni, inkább mondjuk le az időpontot.

Azt megértem, ha azt mondja, hogy szakmai véleménye szerint a sérülés lehetetlenné teszi a szolgáltatást. Az kerek. De azt nem értem, hogy miért nem lehet ezt egyrészt elfogadható stílusban közölni, másrészt milyen ügyfélkezelés ez? Mert ha csak A szolgáltatást nem tudom emiatt igénybevenni, akkor ne hirdessen a honlapján 40 féle dolgot, ha arra sem képes, hogy ilyen esetben ajánlja B vagy C szolgáltatását. Vagy netán arról lehet szó, hogy mégsem akkora szakember, aki mindazt tudja, ami elvárható tőle? Nekem ez jutott eszembe.

Meg az, ami már sokszor. Hogy a magyar vállalkozó mint olyan valahogy nem találja a helyét, hogy ki is ő és miért van.

Ugye adott: szükség van egy bizonyos szolgáltatásra, tehát kialakul az a szakma, ami azt kiszolgálja. Van egy vállalkozó, aki miután kitanulta az adott szakmát, az ügyfélnek nyújtja az adott szolgáltatást. Az ügyfél pedig fizet. Kölcsönösen előnyös a csere. Igen, csak a vállalkozónak még azt is meg kéne értenie, hogy az ügyfélből él. Az ügyfelek kellenek neki ahhoz, hogy eltartsa magát és a családját. Ehhez viszont már nem csak a szakmaiság kell, hanem az is, hogy jól kezelje az ügyfeleket. Hovatovább kell a szakmai önérzet és az üzleti tisztesség, hogy holnap is bejöjjön ugyanaz az ügyfél, vagy éppen jóhírét keltse az üzletnek az ismerősei körében.

Sajnos pontosan ez a bizonyos üzleti tisztesség és jóhírnév az, amit a magyar vállalkozó valamiért nem nagyon látszik tudni és becsülni és alkalmazni. Folyton abba futok bele, hogy ez hiányzik

Nem akar fejlődni, tanulni, jobb lenni, több szolgáltatást nyújtani, ügyfelet szerezni és megtartani, jóhírnevet fenntartani. Helyette: megtanultam az iskolában, nekem senki ne mondja meg, jó lesz az így is, majd én azt jobban tudom, ilyen ügyfelet máskor is kapok, most nincs kedvem dolgozni. Így nem lehet fejlődni.

Valaha biztos megvolt a jóra törekvés, talán 1945 után veszett el ez is. De hogy a rendszerváltás óta még mindig nem tudtuk visszaépíteni a tudatunkba a pfújolt kapitalista alapvetéseket, az azért túlzás. El kellene fogadni a játékszabályokat és azok szerint játszani. Nem kell feltalálni a kanálban a mélyedést: elég követni a bevált jó gyakorlatokat. A tudatok persze lassan változnak, néha generációk kellenek hozzá, és tudom, a fórunk is nagy. Azonban talán meg lehetne próbálni, nem? Vannak, akiknek sikerült és sikerül. Csak még kevesen vannak. Kövessétek a jó példákat, magyar vállalkozók!

A bejegyzés trackback címe:

https://akik-olvasnak.blog.hu/api/trackback/id/tr8114149021

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.