napló: poszt

2016.06.11. 23:20

... értik, ugye? Szóvicc. Elnézést.

Szóval voltunk a POSZT-on megint. Kicsit összébbhúzták, átszervezték, illetve beszervezték a Zsolnayba, de ez így jó is, nekem tetszett. A szokásos jegyes hercehurcára már nem mondok semmit, ahogy a teljesen tájékozatlan önkéntesek személyzetként alkalmazása is no comment.

A darabok viszont jók voltak.

A 40! avagy az élet véges pl. még nem annyira aktuális, ám annál tanulságosabb volt. Pikáns volt, hogy mindezt a bábszínházban bírtuk megnézni, szóval vicces volt. Szeretem a kamaradarabokat, mert elég sokat megmutatnak a színészekből, most is ez volt: négy emberrel eljátszottak vagy harminc karaktert, és minden jól működött. A vicces-ironikus-cinikus-mosolygós-önmagánröhögős jelenetekből meg a végén csak kijött, hogy azért nem kell öngyilkosnak lenni a 40. szülinapon, mert elvégre csak akkor kezdődik a szuperhős lét! Bezony! Ja, és életbölcsesség: "Lányom, ha geciznek veled: ne hagyd magad!" Megjegyzem.

Ma meg Shakespeare összes rövidítve volt a porondon, hát, ezen is könnyesre bírtam röhögni magam, holott a jó Willhez annyi köze volt, mint nekem egy szépségversenyhez. De viccesnek vicces volt, a három szereplő lubickolt a szerepek garmadájában. Megint csak sok mindent ki tudtak hozni magukból a színészek, ami szerintem nagyon jó. A közönséggel már voltak nehézségek, pl. a közönségbevonós darabokban mindig gond, ha sikerül valami fapinát kiválasztani közreműködőnek, mint itt (gratula, hogy csak a külsőre tudtatok menni, fiúk...), de ez benne van a pakliban. Az meg külön jó volt, hogy a 3 fős közönséget vonzó garázszenekar, ami valami szervezői baki folytán megkapta a Pirogránit udvaron a nagyszínpadot, egy ajtónyira a darab fináléjától, nem bírta ellopni a showt, sőt, improvizálás folytán még bele is épült a végszóba. Hatalmas respekt a színészeknek, komolyan.

Többet kéne kulturálódni, na.

(Nem csak nekem, hanem a z generációnak is: azt hittem, fültövön legyintem a mellettem ülő kis hipster gyereket, akinek még előadás közben sem bírt kiesni a telefon a kezéből. Most komolyan: tényleg nem lehet két órát kibírni a Facebook nélkül?! És ott nyomogatja, világít a nézőtéri sötétben, mert ezt így kell. A szemetet meg otthagyja maga után. De volt színházban, mert ő milyen menő kultúrlény. Hülye kis csíra.)

A bejegyzés trackback címe:

https://akik-olvasnak.blog.hu/api/trackback/id/tr478800690

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.