"mentálisan labilis nő"

2013.10.10. 18:17

Valami nagy könyvakciózás közben került be a kosárba Tisza Kata Doktor Kleopátra című regénye, avagy pszichotikus ömlengése, ahogy tetszik. Nem egy hosszú cucc, két napos olvasmányként végig lehet rajta caplatni, aztán vagy megemészted, vagy kiköpöd. A könyv kicsit furcsa. Inkább nem jó, mint jó értelemben. Mivel a múltkoriban már olvastam az írónőtől a Reváns című kötetet, nekem már monoton ez a sok "nincs-egy-normális-pasi-ezen-a-kurva-Pesten" ömlengés. Mintha másról nem is tudna írni.

Most is ez az alapszitu. Emma színésznő, szakítanak a pszichopata on-off csávójával, Bélával, mire Emma kicsit megőrül, és teljesen magába fordul. Totál pszicho lesz a csaj, és ahelyett, hogy normális módon élné túl a dolgot (sírás, nyüszögés a barátnő vállán, buli, visszaesés, megint sírás, majd lassan továbblépés), teljesen belezakkan a dologba. Elmerül a kis álomvilágában, hogy ő mennyire szenved, aztán mindenféle kuruzslókhoz járkál gyógyírért. Van itt jósnő, pácienst bedrogozó pszichiáter, normális pszichológus, guru, természetgyógyász, látó, amit csak akarsz, talán még nekromanta is, de ezt már csak azért teszem hozzá, mert gonosz vagyok. És szentül meg van róla győződve, hogy valaki a fentiek közül fogja helyretenni az életét. Persze nem, csak lehúzzák a pénzét, és teletömik a fejét hülyeségekkel, az olvasót meg roppantul lefárasztja a sok hókuszpókusz.

Közben élnie kéne az életét, de mivel színész, tehát nincs normális állása, normális napirendje sincs szegénynek, és teljesen elfogadható a környezete számára, hogy hónapokig begubózik, nem beszél senkivel, nem megy társaságba, nem dolgozik, nem tartja a kapcsolatot senkivel. Életszerűtlen.

Ahogy az is, hogy nincs egy normális emberi kapcsolata sem. Nem bukkan fel semmilyen családtag, barátnő, haver, szomszéd néni, senki, de senki a világon. Pedig "senki nem különálló sziget", ilyen egyszerűen nincs.

Van ellenben hosszas visszaemlékezés mindenféle, Bélánál jobb vagy rosszabb exekre, na, van itt minden, mint a búcsúban. Nem jobb vagy rosszabb a felhozatal, mint amilyennel bármilyen másik nő találkozhat az életben, de azért nem hiszem, hogy könyvet kell írni a tévedést jelentő fickókról. Annyira nem érdekes a téma. Főleg ha még csak nem is okult belőle a szegény főhős.

Az egész regény egyetlen nagy rohanás, de valahogy nem a felépülés felé. Végül nem tudjuk meg, hogy Emma miért is lett jobban, mert a sok ráolvasás és ezoterikus leírás közben ez valahogy elveszett. Inkább körben forog a cselekmény, mintegy riasztó leképezéseként Emma belső válságának. Rémisztő.

Egynek jó, olvastatja magát, még érdekes is, de az arányok egy kicsit elcsúsztak. Pszicho magyar, ahogy szoktam mondani.

A bejegyzés trackback címe:

https://akik-olvasnak.blog.hu/api/trackback/id/tr435562270

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása