molochista háborús sztori

2012.09.18. 19:09

Kölcsönbe kaptam egy arany pöttyöst, a Sarah kulcsát, Tatiana de Rosnay-tól, és tegnap ki is végeztem, csak valami négyszáz oldal volt. (A rövid könyvek a jó könyvek, azokat sokkal lassabban olvasom.) Nem voltam igazán elragadtatva tőle.

A szinte már közhelyessé vált kétszálas cselekményvezetéstől már falra mászom, bár néha valóban jó tud lenni. Itt nem, főleg az elején, ahol kb. ha az egyik szereplő tüsszenteni akart, akkor az érzés jelentkezésétől számított kb. ötödik fejezetben sikerült neki a dolog, olyannyira vontatott volt a cselekmény, mert minduntalan megszakította egymást a két szál, pedig egyik helyen sem történt semmi.

Julia a főhős, ő amerikai-francia újságíró, aki egy nap azt a feladatot kapja, hogy írjon a Vélodrome d'Hiver 60. évfordulójára egy cikket. El lehet olvasni, a Vichy-kormány akciójaként tömegesen hurcoltak zsidókat előbb átmeneti, majd haláltáborokba. Julia azzal szembesül, hogy a dolgot a mai napig nem emésztették meg a franciák, és az ilyen esetekben szokásos módon agyonhallgatják a témát, csak hogy ne kelljen szembenézni vele. Persze a szembenézéssel sem mennének semmire, mivel a holtakat feltámasztani nem lehet, szóval ezt a fajta boncolgatásos felfogást sosem értettem. Mindegy, neki ez fontos, hogy kinyomozza, megnézze, kikukázza, meginterjúvolja, ítélkezzen, keresgéljen és így tovább. Közben rájön, hogy a saját családja is érintett lehet - messziről és áttételesen, hiszen mindössze arról volt szó, hogy az egyik elhurcolt család hátrahagyott lakásába költöztek be. Mintha a fal és a tégla bántana valakit.

A másik szál a múltban játszódik, az egyik elhurcolt család történetét mutatja be, persze megint ez az érdekesebb, és nem is lenne baj, ha a könyv csak ezt taglalná. Egy kislány, Sarah a hős itt, aki kisöccsét bezárja a szekrénybe, hogy ott majd biztonságban lesz, amíg érte nem jön. Őt és szüleit elhurcolják a francia rendőrök a halálba. Sarah megmenekül ugyan (megszökik a táborból), de persze a testvére addigra már meghalt a szekrényben. Teljesen egyedül próbál új életet kezdeni, de a történtek annyira megviselik, hogy még egy kontinenssel odébb és húsz évvel később, férje és kisfia mellett sem bírja megemészteni a felfoghatatlant, és öngyilkosságba menekül. Nem is hiszem, hogy meg lehet érteni a tömeggyilkosságokat, háborúkat és megszállásokat, mert annyira túl vannak a józan észen, az emberi normákon és a normálison. Jobb is lenne őket kiiktatni a mindennapi gyakorlatból. Annak ellenére, hogy ez egy n-edik holokauszt történet, egészen emészthető.

A két szál tehát keveredik, körbefonják egymást, ismétlődnek és elhalnak néha. Sarah kalandjai érdekesek, igaziak, sokkal jobbak azok a részek, ahol róla van szó. Julia egy ellenszenves, önző, picsogós liba, akinek soha semmi nem jó, és előszeretettel hibáztat másokat, amikor pedig csak annyi lenne a dolga, hogy néha ő is keresztbe tesz egy szalmaszálat. Örökké nyavalyog, hogy juj, a franciák fennhéjázók és gőgösek, a férje családja tuskó és így tovább, közben ő az, akihez hozzá sem lehet szólni, mert nincs senkihez egy kedves szava sem. A regény Juliáról szóló részei döbbenetes mennyiségű klisét, kb. Romanába illő fordulatokat (Central Parkra néző irodában üldögélő kemény manhattani ügyvédnő nővér, lezseren elegáns, nőcsábász francia férj és így tovább, juj) és olyan lapos karaktereket tartalmaz, hogy a végére már émelyegtem. (Még jó: a halott Sarah megtalált fiának kezét szorongatta egy kávéházban, és együtt bőgtek egy sajttortaszelet fölött. Neeeee!) Mindig ez a vége: jobb lett volna egy regényt írni, ami a múltban játszódik, nem pedig ezt a keverem-kavarom játékot játszani a két idősíkkal. Miért nincs ezeknek a New York Times bestsellereseknek egy jó szerkesztőjük...?! Szívesen vállalom, ha nincs más, tényleg! :)

A bejegyzés trackback címe:

https://akik-olvasnak.blog.hu/api/trackback/id/tr624786459

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

trezeguet20 · http://wttj.blog.hu/ 2012.09.18. 19:39:35

Mostanában a saját tempódhoz képest is nagyon pörgeted, és meg is osztod, ami nagyon jó! :)

Zendrajinx 2012.09.21. 17:58:17

@trezeguet20: Köszi, van, amikor tudok olvasni. Ma szereztem be új ellátmányt, úgyhogy folyt.köv. :)