magyar, hajós, amerikai

2012.09.15. 14:20

Ritkán cipelek magammal könyvet a táskámban, pedig néha jó. Mint most Hunyady Sándor A hajó királynője c. novelláskötete. Pont olyan, amit magammal vihetek és bármikor belelapozhatok, mert nem kell egy órás ráhangolódás, mint a múltkor Ecónál, amihez azért nem mindig van kedvem. A sztori nagyjából annyi, hogy 1940-ben Hunyady elment Amerikába, hogy egy kicsit ottani lapoknak írogasson, meg az itthoniaknak tudósítson ottani dolgokról, emberekről, magyarokról, divatokról, filmekről és így tovább. A romantikus nagy tengerjárós hajókázás kissé másmilyen lett a háborús években, néha menekülési gyakorlatot tartottak, néha eltérültek felsőbb utasításra, néha meg ellenséges tengeralattjárók állították meg őket. Miközben még éltek a régi beidegződések, ahol az első osztály utasai átöltöznek vacsorához, játszik a zenekar, a stewardessnek pedig még nincs osztályöntudata.

Aztán amikor végre eljut Amerikába, a hatóságokkal gyűlik meg a baja, de csak egy kicsit, utána pedig beleveti magát a New York-i magyarok közé, ahol van magyar társasági élet, magyar vendéglő, szerveződés, hazai kolbász meg pogácsa, hogy mindenki otthon érezze magát. Meg van élhető élet a naiv, könnyelmű, mindig optimista amerikaiak között, de ahonnan mégis képesek visszavágyni a nyomorba meg a nehézségek közé, és képesek hazamenni meghalni, mert mégsem olyan könnyű az élet távol az igazi otthontól, még akkor sem, ha megvan mindenük. Van, aki csak az "otthoniasságot" hiányolja, van, aki egészen bele is betegszik a "nosztalgiának" nevezett honvágyba. (És nem lehet bort kapni a vendéglőkben! Micsoda ország ez, nahát! Mert igaz ugyan, amit megjegyez, hogy a magyart "a bor szomorúvá és csöndessé teszi", de az mennyire jól tud esni! Kell.)

Messziről néha jobban látni a dolgokat. Így volt ezzel Hunyady is, mert hiába keresett könnyű pénzt és élt vígan a kinti magyarok közt, és hiába volt itthon ekkor háború, mégsem bírt megmaradni odakint, hanem még jobban sietett haza, mint ahogy eredeti szándéka volt. "Hiszek {Amerika} káprázatos jövőjében, de... mást szeretek. A sűrűbb és mélyebb Európát, a régibb földet és rajta az én kicsiny hazámat, amelynek ismerem minden porcikáját, ízét, színét, sokféle tájszólásának minden árnyalatát." Ezt jobban nem is lehet megfogalmazni: ki vágyna az indiánoktól elrabolt földre, amikor ezen a kicsi, öreg kontinensen van a hazája? :)

A bejegyzés trackback címe:

https://akik-olvasnak.blog.hu/api/trackback/id/tr44778715

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.