... és akkor dőljön a vér!

2010.12.09. 19:10

Philippa_Gregoryt olvastam, a lányok biztos ismerik, a fiúk meg magukra vessenek, amiért nem. A hölgy történelmi regényeket ír, mégpedig nem is rosszul. Mivel a történészek néha (szinte mindig) dögunalmas tudósok, általábn képtelenek élvezhetően írni valamiről. Ezért aztán az írókra marad a feladat, hogy élővé tegyék a történelmet, ami egyiknek sikerül, másiknak nem (ki ne aludna el pl. Jókain???). Gregory úgy döntött, ő bizony élvezhetővé teszi a régi korok történéseit, méghozzá újszerű női szemszögből. Újszerűnek azért gondolom, mert nem díszletként használja a történelmet, háttérként valami "langyi" (kiem. Ádám) love storyhoz, ahogy oly sokan, oly unalmasan és oly közhelyesen, hanem tényleg történelmi háttér van, benne történelmi alakokkal, akiknek az emberi motivációit próbálja boncolgatni, amit történészek nem szoktak tenni. (Ami elég baj.) 

És mindezt női főhősök sorsán keresztül, ami szintén nem tipikus, hiszen a hímsoviniszta történészek nyilván nem foglalkoznak nőkkel, mert hát minek, azok úgyse csináltak soha semmi érdekeset. Gregory megmutatja, hogy de igen.

Mert igenis érdekes a háborúk, államcsínyek meg mérgezések mögötti emberi dráma. Szerintem. Meg a női szempont. Ami persze többnyire a jó öreg elnyomásban nyilvánul meg, ill. az az elleni lázadásban. Mert az kell. A nők élete már akkor is nagy szívás volt. (Most is az, csak másképpen. Már nem adnak el, legfeljebb a cum laude diplomám ellenére titkárnőnek néznek. Amiről le fognak szokni.)

Már több Gregory-könyvet is olvastam, most éppen A fehér királyné van soron. A Tudorok után, ill. történelmileg előttük Gregory a Plantagenetekkel foglalkozik, akik addig szaporodtak és sokasodtak mindenféle oldalágakon, mígnem túl sokan lettek, és neki nem álltak kiirtani egymást, merthogy az jó buli. A jelenség a hangzatos rózsák háborúja néven fut a történelemkönyvekben, és eredményeképpen az angol nemesség kb. teljesen kigyomlálta egymást a színről. A maradékot meg elintézte a kevés megmaradtak egyike, a később VII. Henrik néven országló, egyébként Lancaster-származék. És onnantól jöttek a Tudorok, de ezt már tudjuk.

Az érdekes az, hogy hogyan is lehet itt megkülönböztetni, hogy ki kivel van. A téma ismert: vannak a Yorkok (fehér rózsa) meg a Lancesterek (vörös rózsa). Ez eddig OK. De a gond az, hogy ezek ám rohadtul egy család! Mki mkinek a rokona, szóval általában az unokatesó, nagynéni, keresztapa meg egyebek voltak az "ellenség". Nagyon gááááááz. És nekiálltak legyakni egymást, merthogy mindegyiknek a trónra fájt a foga. No comment.

Amikor Shakespeare-nél olvastam ezt a cuccot, eléggé bajban voltam, mert ott is csak címekkel emlegették a népeket, aztán nehéz volt belőni, hogy a Warwick lánya a Glouster felesége, aki egyenlő III. Richárddal amúgy, de ő meg York-i Richárd, aki IV. Edward kisebbik öccse, miután a nagyobbikat felségárulás miatt megölték. Világos, ugye? De a jó öreg Willnél legalább a végén mki meghalt, úgyhogy nem nagyon volt érdemes megjegyezni, hogy ki kicsoda. :D Imádom!

Itt egy kicsit bonyolultabb volt a helyzet. A középpontban Elizabeth_Woodville áll, aki állítólag az angol történelem legszebb királynéja volt. Ezt így utólag nehéz megítélni, mindenesetre, ha bányarém lett volna, akkor a két férje biztos nem hozott volna össze neki egy tucat porontyot, legfeljebb egyet-kettőt, azt is csak részegen... :D Elizabeth Lancaster-párti családból származik, de második férje a York-házból való IV. Edward, így végül fehérnek számít.

Sűrű gyermekszülései közepette végigasszisztálja a polgárháború rá eső időszakát, ami azért nem egy sétagalopp, sokszor még neki (a királynénak!) is menekülőre kell fognia a dolgot, ami jelzi, hogy mekkora volt a közbiztonság. Állandó a korona fenyegetettsége, és ráadásul a legközelebbi családtagok részéről. Jó dolog a sok fiúörökös a királyi családban, mert bebiztosítja az öröklést, feltéve, hogy aztán az örökösök nem vesznek össze, mint itt. Ugyan, kinek hiányzott a két kisebbik fiú, amikor már megvolt Edward útján az öröklés? Csak a bajnak voltak. Először George, Clarence hercege békétlenkedik és szít összeesküvést, melyet egy hordó borba fojtással jutalmaz a király, majd Richard kezd mindenféle machinációkba, melynek eredményeképpen (már bátyja amúgy természetes halála után) megszerzi a koronát a jogos örökösök elől. (Akiket aztán állítólag el is tűntet a Towerben, ők lesznek aztán a "Tower hercegei", akikről soha nem derült ki, hogy mi is történt velük, hát, gyanítom, nem értek szép véget...)

És mindeközben Elizabethnek igyekeznie kell megvédenie saját magát, és a gyermekeit is. Meg a család többi tagját, meg a barátait, meg a vagyonát. Inkább kevesebb, mint több sikerrel. Próbál minden helyzetben erős lenni, de ez nem könnyű. Nekem tetszett, hogy nem nagyon roppant össze soha, még ha olyan volt is a helyzet, hogy lenne miért pánikolva hisztiznie. De ő nem. Neki ki kell tartania, neki feladatai vannak, ő a királyné. Ez pöpec! Ilyen egy igazi erős nő.

A többi karakter nem lett valami erős, annak ellenére, hogy Gregory nagyon igyekezett, de valahogy ők nem tűnnek hús-vér szereplőknek. Ebben a könyvben valahogy több helyet és energiát vitt el a történelmi környezet felvázolása, mint a jellemek kibontása. Kár, lehetett volna többdimenziós egy-egy személyiség, úgy érdekesebb lett volna.

A regény maga egy kicsit hosszú is volt nekem. Az a bajom az ilyen életeken átívelő, nagyszabású izékkel, hogy képtelenség anélkül olvasni őket, hogy az ember belefáradna a sok év múlásába. Éppen elég élni a saját életünket, ne akarjunk még mások összes évével is bajlódni, nem? Én legalábbis így vagyok vele. Nem bántam volna, ha nem akar mindent leírni, és egyetlen ívvel végigmenni Elizabeth és környezete életén.

Kellemes olvasmány volt, de a történelem picit túl tömény volt benne, a szereplők meg nem elég élőek, ugyanakkor az ő életükről  túl sok személyes információt tudtunk meg, anélkül, hogy sikerült volna hitelessé tenni őket. Valami nem működött, valami hiányzott.

Shakespeare nyert. Természetesen.

A bejegyzés trackback címe:

https://akik-olvasnak.blog.hu/api/trackback/id/tr362505055

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

trezeguet20 · http://wttj.blog.hu/ 2010.12.09. 20:33:47

"hímsoviniszta történészek nyilván nem foglalkoznak nőkkel...."

Nemtom h csak nekem tűnik-e fel, de mintha minden általad olvasott könyv a paraszt férfiakról szólna.:D
Ennyire rosszak volnánk?

Zendrajinx 2010.12.10. 19:15:08

@trezeguet20: Ez a könyv nem paraszt férfiakról szólt, feminista irányba azért mentem el, mert általában a női nézőponttal ritkábban találkozni. A hímsovinizmus meg általános jelenség még ma is, csak Neked talán kevésbé tűnik fel, mert nem találkozol azokkal a kis mindennapi "elnyomásokkal", amikkel egy nő. Ez nem baj, csak tény. :)