beteg vidéki Amerika

2010.11.21. 19:01

Az a baj azzal, ha vkinek könyvet keresek ajándékba, hogy óhatatlanul elcsábulok én magam is. Ez a függőség. Legutóbb Robert Goolrick Házasság céljából (A Reliable Wife) c. regényével jártam így. Mondom, milyen buta cím, bele kell lapoznom. Milyen beteg szöveg. Meg kell vennem.

Ralph Truitt, az amerikai kisváros dúsgazdag, középkorú üzletembere újsághirdetés útján keres feleséget. Húsz éve egyedül él, mióta feleségét "elvesztette" (= elkergette, de ez csak később derül ki), és azóta magányosan él. És nagyon, nagyon frusztráltan, ezt gondolom, nem is kell nagyon magyarázni. A könyv fele Ralph túlburjánzó szexuális képzeletét boncolgatja, de mit is várunk egy férfiírótól. :) Nem közönségesen, nem zavaróan, de nagyon hangsúlyosan.

Szóval Ralph feleséget keres. Meg is érkezik a városkába Catherine, aki jóravaló lányként állítja be magát, és hajlandó hozzámenni a vagyonos fickóhoz. Gondolhatnánk, hogy remek kis kompromisszumot kötött két magányos ember. Az egyik társat akar, a másik pénzt, boldogan élnek, amíg meg nem halnak?

Hát, nem olyan egyszerű ez.

Catherine ui. nem az, akinek mondja magát, sötét titkai vannak. Ralph sejti, hogy a lány "nem most jött az internátusból", ha szabad így modanom, de azt persze nem, hogy valójában a lány terve az, hogy nem várja meg a vagyonszerzéssel, amíg a férfi "magától meghal", hanem aktívan tenni is fog ennek minél előbb történő bekövetkeztéért.

A sztori mélye úgy bontakozik ki, ahogy a hagymáról lefejtjük az egyes rétegeket. Egyre újabb és újabb fordulatok jönnek. Ralph pl. eleinte csak egy magányos, gazdag, klimaxos úrnak tűnik. Törődik a várossal és lakóival, mindenkiről mindent tud, esküvőkre és temetésekre jár, és szomorúan veszi tudomásul, amikor a helyi lapban arról olvas, hogy ez vagy az megőrült a hosszú, hideg télben, és lemészárolta a családját. Csak annyit mond: Előfordul az ilyesmi. Ez a mondat amúgy a regény mantrája, a legváratlanabb és éppen ezért életszerű fordulatoknál újra és újra leírja az író, ezzel hangsúlyozva, hogy igen, megtörténhet ilyen és meg is történik, bár senki nem várja. Nagyon jó.

Aztán ahogy egyre többet gondolkodik, és látunk bele a fejébe meg a szívébe, kiderül, hogy Ralph nem is olyan szimpla karakter. Kiderül, hogy gazdag örökösként végigdorbézolta és -kurvázta Európát, ahonnan egy olasz grófkisasszony feleséggel tért haza, aki aztán képtelen volt beilleszkedni a hideg visconsini kisváros egyszerű amerikai népébe. Ralph pedig elkényezteti, a csillagokat is lehozza neki az égről, gazdag villát épít neki, elhalmozza ajándékokkal, de a nőnek persze mindez nem pótolja a szülőhazáját, meg a hozzá közelálló lelkületű embereket. És összeszűri a levet az olasz zongoratanárral... Akitől egy fia is születik, akit Ralph magánál tart, de mind az asszonyt, mind a tanárt elkergeti a háztól. Viszont a "fiát", Antoniót nem szereti, nem bírja elviselni a közelségét, kemény lelki és testi terrorban vetíti ki a gyerekre az anya ellen érzett gyűlöletét.  A fiú végül meg is szökik tőle. Itt Ralph nem pozitív hős, inkább csak ember. Nem sajnáljuk, nem szeretjük, nem bocsátunk meg neki.

Ez a lelkileg nem éppen virágoskert fickó akar Catherine-nel új életet kezdeni, csakhogy aztán kiderül, hogy Catherine az időközben felnőtté cseperedett, teljesen elzüllött, és lelkileg torz Antonio szeretője, akivel kiötlötték a "nagy tervet" az öreg láb alól eltételére. Antonio bosszúja egyben a jövőjük záloga is lenne, mivel Catherine megörökölné a férfi vagyonát. Brilliáns terv, a nő el is kezdi megvalósítani...

És a fordulat?

A fordulat a női szív.

Ami hajlamos akkor megszólalni, amikor nem kéne. Catherine - teljesen eltérve a tervtől - beleszeret a férjébe. És az is őbelé. Teljes káosz. Antonio őrjöng és megzsarolja a nőt, hogy tartsa magát a tervhez, különben kiteregeti a férje előtt a mocskos múltját. Ja, merthogy a lánynak az is van, persze. És amilyen kis balga volt, Antoniónak mindent el is mondott.

A regény legbetegebb része, amikor Antóniótól való félelmében elkezdi arzénnal mérgezni a férjét, akivel szeretik egymást, akivel esetleg meg is beszélhetné a dolgot, a férfi is tudja, hogy mérgezi és mégsem tesz semmit, a nő folytatja a mérgezést, közben meg ápolja az általa mérgezett férfit és sír érte, és ez az egész egy ilyen megbűvölt őrületben folytatódik, egyikük sem képes megszakítani a dolgot. Egy jó darabig, amíg a férfi már majdnem belehal.

Na, akkor a nő úgy dönt, hogy ez mégis hülyeség, és abbahagyja, ezzel viszont elkerülhetetlenül magára vonja Antonio bosszúját. Aki most fogja magát, és mégis odaköltözik hozzájuk, ahogy "apja" már korábban is akarta. De persze csak azért, hogy pokollá tegye az életüket. Ami sikerül is neki, merthogy olyan boldogtalan, frusztrált és nem is tudja, hogy mit akar az élettől, hogy már érezzük, hogy ebből nem sülhet ki semmi jó.

A végén persze jól megbűnhődik. Meg is érdemelte a rohadék. Egyre csak sírt a szajha anyja után, mindenkinek az életét megmérgezte maga körül, soha egy percig nem dolgozott, és nem volt tisztességes ember, mindenért csak Ralph-ot tudta hibáztatni, ahelyett, hogy kezdett volna valamit az életével. Szánalmas...

Végül kiderül, hogy Ralph amúgy végig tudott Catherine múltjáról, de túllépett rajta ("magánügy, nincs jelentősége"), ami nekem borzasztóan tetszett. Sok rosszat lehet mondani a férfiakról, de tagadhatatlan, hogy általában nagylelkűek. Mondjuk az, hogy Catherine-nek nem kellett volna aggódnia és elkerülhető lett volna a mérgezés, elég mindfuck jellegű, de ettől lett nagyon kis csavaros a történet vége.

Nekem nagyon tetszett a sok titok, és a sok reveláció, és úgy fonódnak egybe a gondolatok, érzések, életek, hogy végül egy jólszervezett egésszé válnak, ahol már nincs Ralph-szál és Catherine-szál, hanem csak egységes történet. Az elbeszélés gördülékeny, a stílus csiszolt és irodalmi, van borzongás, humor, ármánykodás, társadalomkritika, érdekes hús-vér karakterek, egyszóval ez egy jó könyv. Beszippantott. (Olvasási sebesség: 60 oldal/óra!) Ötös!

A bejegyzés trackback címe:

https://akik-olvasnak.blog.hu/api/trackback/id/tr182463726

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

trezeguet20 · http://wttj.blog.hu/ 2010.11.23. 19:59:12

Hát ez tényleg beteg.
Olvass inkább valami heppit.:D