Nem akartam ezzel kezdeni, nehogy rögtön mindenkit hazavágjak, de most már muszáj erről is írni, hiszen a múlt heti antikváriumi körutam eredményeként sikerült szert tennem egy igen érdekes regényre. Sarah Waters Suhog a selyem, libben a bársony címmel (Sarah Waters: Tipping the Velvet) fordított opusára akadtam, amely magát először ártatlan (hadd ne mondjam: romantikus) regényként tűntette fel, hogy aztán kiderüljön, hogy hoppá, ez 18-as karikás cucc.

Első körben javaslom, hogy akinek problémái vannak a homókkal, kézbe se vegye, mert csak megerősítést kap, ill. végleg elmegy a kedve az élettől, de aki előítéletmentesen és nyitottan áll hozzá a regényhez, még valamit találhat is benne.

Az alapsztori szerint a szegény vidéki kagylóáruslányka, Nan, odáig van a varieté színházért, és nyári szabadiedejében a vidéken turnézó társulat előadásait bámulja, legszívesebben is pedig Kitty Butler "férfiimitátor" (ez a könyv szakszava, nem röhögni) fellépéseit. Eme hölgy férifruhában, rövid hajja lép fel, pikáns kis dalokat énekelve, nemiségének ez a kettőssége pedig - állítólag - roppant megejtő színpadi hatással jár. Biztos... Nannek legalábbis annyira tetszik a dolog, hogy minden egyes este képes végignézni Kitty műsorát, hogy már az unalomig ismeri minden egyes mozdulatát, és rajongásában már szinte eszét veszti és azt fantáziálja, hogy szerelmes a lányba.

Itt kezdődik meg finoman a normális regényből az átmenet a homo ámokfutásba, jegyezzük csak meg! Nan ugyanis - míg nem látja meg Kittyt a műsorban - teljesen átlagos lány, barátja van stb., ettől kezdve viszont teljesen átváltozik.

Nagy nehezen végül rászánja magát, hogy oda is merjen menni vágya tárgyához, akivel aztán hamar összemelegednek, legalábbis ami a barátságot illeti. Nan hamarosan Kitty öltöztetőnője lesz, akit a színésznő később arra is rávesz, hogy menjen vele Londonba, mert épp most "fedezte fel" őt egy ügynök, aki pompás kilátásokat ígér neki a nagyvárosban.

Nan családja persze nem repes az örömtől, bár ekkor még fogalmuk sincs róla, hogy mi a helyzet a lányuk körül, aki végül Kittyvel tart Londonba. Walter (Kitty ügynöke) szerez nekik szállást és munkát is Kittynek mindenféle kétes és még kétesebb varietékben, egy idő után pedig az öltöztetőnőből színpadi partner lesz, még később meg titkos szerető. Hoppácska! Hogy lesz a vidéki kislányból leszbi... 

Minden megy szépen is a maga útján, amíg aztán a vidéki kislány vidéki családlátogatásról arra nem ér vissza, hogy Kitty drága "áttért", és rajtakapja szíve hölgyét az ágyban... Walterrel, az ügynökkel. Hogy ez mennyire szánalmas fordulat, azt hagyjuk, mindenesetre hősnőnknek elég a dolog ahhoz, hogy rájöjjön, neki itt már nincs keresnivalója és szó szerint világgá megy.

Azaz első körben néhány hétig egy lepukkant nyomortanyán sajnálja magát, majd - mivel az már úgyis annyira jól megy neki - fiúnak öltözve elindul szerencsét próbálni. Ami esetében konkrétan azzal jár, hogy utcai sikátorokban nyújt röpke örömöket unatkozó homokos úriembereknek, akik készséges hímringyónak hiszik és eme hitükben Nan meg is tartja őket.

Egy szép napon aztán sikeres utcai karrierjében fordulat áll be, midőn ezúttal egy felső tízezerbéli dáma, Diana környékezi meg, aki kiszúrja, hogy ő a fiúruha alatt valójában lány. (Nem értem, hogy ez eddig hogy nem tűnt fel senkinek, ennyire nem lehetett jó pasiként...)

Diana rögtön magával viszi a kis luxuskéglijébe, ahol aztán kezdetét veszi a leszbikus orgiák sora, melyek olvastán még Sade márki is elismerően felvonná a szemöldökét. És itt senki ne gondoljon semmi szépre, ez itt nem az L world, nincsenek mellébeszélések meg érzelmes leányzók, itt csak egy kéjvágyó "úri ribanc" van, meg hősünk, az immár leszbi prosti.

A regény legundorítóbb része szerintem az az idő, amit Nan Dianával tölt, aki viszolyogtató leszbi kapcsolatokról akar olvasgatni, ajánlom a könyvet, aztán majd pisloghat. Én szóltam...

Szerencsére aztán a - szerintem - rémálomszerű kaland véget ér, persze átmenetileg még inkább rémálomszerű helyzetbe sodorva hősünket. Ti. Nan annyira belejön a gazdag dandy szerepébe, hogy elfelejti, hogy ő tulajdonképpen csak egy kitartott kis senki a lady számára, magáról megfeledkezve tehát elcsábítja a szobalányt, azonban akció közben elkapják őket, aminek gyors következményeként mindketten rövid úton az utcára kerülnek. (Lehet, hogy csak nekem furcsa, de gyanús, hogy "tök véletlenül" mindenki homo ebben a sztoriban...)

Ekkor szegény hősnőnk újfent az utcán találja magát, és végső kétségbeesésében egy más korábban felbukkant szereplőhöz, Florence-hez fordul segítségért, aki - afféle idealista jótét lélekként - mindenféle segélyegyletben és egyéb jótékonysági mizériában benne van. Nehezen tudja rádumálni, hogy segítsen neki, de végül sikerül beköltöznie a lányhoz mint afféle cseléd.

Később a jótékonysági munkában is részt vállal a lány és bátyja mellett, meg persze beszervezik az alakulóban lévő szakszervezeti mozgalomba és a nők jogaiért harcoló egyéb szüfrazsett teadélutánokba, szóval világmegváltás van ezerrel, kellő romantikus színezettel, ami valahogy olyan bájosan, de mégis fakón hat a regény korábbi, igencsak nem romantikus világa után.

Próbáltam nem fájdalmasan felröhögni, amikor persze a drága jó Florence-ről is kiderült - a változatosság kedvéért -, hogy leszbi, de azért nyilván az ember örül, ha az egészen szimpatikus főhős a végére megtalálja a boldogságot.

Végső mondanivaló  meg tanulság meg moral of the story az nem nagyon van a végén, ezért egy kicsit üresnek éreztem magam, amikor letettem a könyvet, de annyi bizonyos, hogy a dickensi hagyományokat egészen meglepően és újszerűen követi a mű. Jóval összetettebb, mint elsőre látszik, de pusztán ettől sajnos még nem lesz kiemelkedően jó, inkább csak olyan "elmegy" kategóriás. Ami nekem nagyon furcsa volt, túlmenően persze az irreális - tényleg dickensi - fordulatokon, az az, hogy egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy HONNAN VETTEK ENNYI HOMOKOST A VIKTORIÁNUS ANGLIÁBAN, ÉS MIÉRT KELLETT ŐKET MIND BELEZSÚFOLNI EGYETLEN REGÉNYBE?!?!?! Na, erre varrjatok gombot!

Szerző: Zendrajinx

2 komment

Címkék: london homo

A bejegyzés trackback címe:

https://akik-olvasnak.blog.hu/api/trackback/id/tr811887896

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.